Mit tegyünk akkor, ha eljutottunk házasság felbontásának szándékáig?
Rendkívül nehéz élethelyzetbe kerül az ember, amikor úgy érzi, hogy a már meglévő kapcsolatát nem kívánja tovább fenntartani.
Mielőtt azonban a végleges döntést a válással kapcsolatosan meghozzuk, célszerű előtte szakemberrel konzultálni.
Néha nem is látják át az ügyfelek mekkora terhet vesznek a nyakukba az évekig tartó pereskedéssel, a közös gyerekek ide-oda taszigálásával, egymás életének a megkeserítésével.
Nyilván nehéz azt feldolgozni mindenkinek, ha az általa korábban szeretett személy már nem úgy viselkedik akár az ő akár a közös gyermekek irányában. Netán egy harmadik fél megjelenése is beárnyékolja a korábban harmonikusan működő kapcsolatot.
Mindenképpen szükséges azt azonban tisztázni magunkban, hogy kell-e törekednünk arra, hogy a volt házastársunk részt vegyen a további életünkben akár azért, mert gyermekeink apja, illetve édesanyja, aki a gyermek nevelésében még részt kíván venni, netán közös hiteltartozások, vagy közös cégben fennálló vagyoni viszonyok még hosszú évekig szükségessé teszik az együttműködést.
Általános tapasztalatom, hogy azoknak a feleknek, akik idejekorán ügyvédhez fordulnak és felteszik neki az őket leginkább mozgató kérdéseket, a kapott válaszok tükrében sokkal hamarabb sikerül a válópert lezárniuk és békés, mindkét fél számára kedvező megoldással felbontani a házassági köteléküket.
Az emberek fejében számos olyan téves elmélet kavarog, amely egy bontóperben megnehezíti a vagyoni viszonyok rendezését, illetve a gyermekekkel kapcsolatos döntési helyzeteket megfelelő értékelését.
Nem mindegy ugyanis, hogy ki fogja használni az utolsó közös lakásunkat, ki lesz a gyermek szülői felügyeleti jogának kizárólagos feljogosítottja, vagy netán közös szülői felügyelet alatt nevelkednek tovább a gyermekeink. Kell-e gyermektartásdíjat fizetni és mennyit, illetve hogyan tartsa a távol élő szülő a gyermekkel a kapcsolatot, és jár e bármelyik házastársnak házastársi tartás.
Ezek azok a kérdések, amelyekről a házastársaknak meg kell állapodniuk ahhoz, hogy a bíróság egy – kiskorú gyermek megléte esetén – kettő tárgyaláson jogerősen felbontsa a házassági köteléket.
Amennyiben kiskorú gyermek szülői felügyeleti jogáról is dönteni kell, úgy mindenképpen két tárgyalás szükséges.
Bármelyik kérdésben nem sikerül a feleknek egyező álláspontra helyezkedniük már nem bontható fel a házasság a felek egyező akaratnyilvánítása alapján, hanem annak megromlásához vezető okok feltárásával folytatódik tovább az eljárás.
Ebben az esetben az erre hivatkozó félnek bizonyítania kell a házasság végleges megromlásához vezető okok meglétét és annak ok okozati összefüggését a házasság végleges megromlásával kapcsolatban. Erre azonban szerencsére csak ritkán kerül sor, mert az esetek többségében a felek belátják, hogy ezek a perek nem segítik előbbre az egymás közötti feszültségek és vitás kérdések megoldását, csak fölösleges idegességet és számos értelmetlenül a bíróságon eltöltött időt és költséget eredményez.
Mindamellett egy ilyen perben a szülők és gyermekek kapcsolata is helyrehozhatatlanul sérülhet.
Sokszor egy ilyen válóper csupán szakítópróbát jelent a házas felek között és számos esetben van tapasztalatom arról, hogy a per alatt kibékültek egymással, mert a döntésük véglegesé nyilvánítása közben rájöttek arra, hogy nem ez a megoldás a problémáikra, hanem a kapcsolatukat kell helyrehozni.
A praxisomban mindig arra törekedtem és arra törekszem ma is, hogy egy válóper során minél kisebb áldozattal történjen meg „az ágytól asztaltól való elválás”, és amilyen gyorsan csak lehet, kerüljön lebonyolításra a bírósági per.
Ez ugyanis elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy mindenki új életet tudjon kezdeni, tiszta lappal folytathassa az életét.
Alapelvem mindig az volt, hogy ugyanolyan kulturáltan és emelt fővel kell kimondani a boldogító nemet, mint ahogyan a házasság megkötésekor a boldogító igent mondták ki a házasulandók.